Sziasztok! Most egy olyan könyvvel jövök, amiről keveset hallani, én legalábbis eddig még nem találkoztam vele, de minden benne van, amit szeretek :)
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül...
Fantasynak mondanám, mert igaz, nincs benne olyan tipikus mágia, vagy másfajta világ, de vannak olyan emberek, akik különlegesek: szemeik eltérő szinűek és valamiben (akár fontos, akár jelentéktelen dologban) kiválóan, ezerszer jobban, mint más, teljesítenek. Ez lehet mesemondás, kézimunka, úszás, gondolatolvasás, főzés, vívás, harc. Katsa az utóbbiban jeleskedik, messze jobb bármilyen harcművészetben, mint mások. Nagybátyja, a király ki is használja ezt, vérebeként tartja és végezteti el vele a piszkos munkát, még ha ez nem is emberölés, "csak" kínzás.
7 ország van: Északfölde, Keltefölde, Nyugtafölde, Delefölde, Köztefölde (az itteni királyságban él Katsa) hegyekkel elhatárolva Hegyvízfölde és egy sziget, Lienid. Az utóbbi kettőről annyit tudunk, hogy békés, a többi királya pedig kapzsi és gonosz.
Az írónő rögtön belevág közepébe, egy mentőakcióba csöppenünk bele. Lienid királyának apját mentik ki Murgon király kazamatájából. Senki se tudja, hogy miért rabolták el, mikor senkinek se tudna ártani. Az udvarban találkozik Katsa egy másik garabonccal, akivel később barátok lesznek, majd ahogy az lenni szokott, egymásba szeretnek, de ezt is csak mi tudjuk, ők még nem. Nem lett nyálas szerelmi szál benne szerencsére. A gyors indítás után szépen elmagyaráz mindent.
A titok, hogy ki és miért raboltatta el Teafű herceget. Igen, nagyon hülye nevek vannak benne: Pongor, Randa, Birigy stb.
Szóval Katsa és Pongor útnak indul, miután kiderült a fiú különös képessége...
Katsa erős, bátor, talpraesett, kevés barátja van, mert nehezen nyílik meg és az emberek félnek tőle. Szeretem az ilyen női karaktereket. De egy valami: igaz, hogy belenevelték, hogy teljesítse a király parancsait és tisztelje őt, de akkor is, ha ő maga se érti, hogy miért csinálja ezt, és gyűlöli Randát, akkor miért nem ölte már meg (na jó, a barátai miatt) vagy hagyta ott??? Az egyik legkidolgozottabb karakter, szépen láthatjuk a fejlődését. Az ő és Pongor kapcsolatában Katsa az erősebb, de így is nagyon aranyosak, szépen lassan haladnak és Pongor is tudja, tiszteli a lányt.
A többi szereplő közül Raffint szerettem meg, de gondolom sokan mások is :) Nagyon aranyos, Katsa unokatestvére. Folyton kísérletezik, gyógyszereket talál föl, mégha kék is lesz tőle a haja :D Tetszett a köztük lévő kapcsolat.
A főgonosz (nevet nem mondok :D) nem lett nagyon kidolgozva, ezt jobban is meg lehetett volna oldani.
Sokat utaznak benne a szereplők, bejárják szinte az összes országot lóháton, ami különösen tetszik :)
Szóval összességében nagyon tetszett, a tájleírásokat is szerettem, csak a szereplőket jobban ki lehetett volna dolgozni.
A vége nem lett rózsaszínfelhő, inkább keserédes, de ez így van rendjén.
Nem lett belőle trilógia, aminek örülök, merthát aminek nem szükséges, annak minek kerítsünk nagy feneket?:) Van még 2 további kötet, de azok másról szólnak: Zsarátról és Keserédesről.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése