Sziasztok! Most egy olyan könyvvel jövök, amiről keveset hallani, én legalábbis eddig még nem találkoztam vele, de minden benne van, amit szeretek :)
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül...
Fantasynak mondanám, mert igaz, nincs benne olyan tipikus mágia, vagy másfajta világ, de vannak olyan emberek, akik különlegesek: szemeik eltérő szinűek és valamiben (akár fontos, akár jelentéktelen dologban) kiválóan, ezerszer jobban, mint más, teljesítenek. Ez lehet mesemondás, kézimunka, úszás, gondolatolvasás, főzés, vívás, harc. Katsa az utóbbiban jeleskedik, messze jobb bármilyen harcművészetben, mint mások. Nagybátyja, a király ki is használja ezt, vérebeként tartja és végezteti el vele a piszkos munkát, még ha ez nem is emberölés, "csak" kínzás.
7 ország van: Északfölde, Keltefölde, Nyugtafölde, Delefölde, Köztefölde (az itteni királyságban él Katsa) hegyekkel elhatárolva Hegyvízfölde és egy sziget, Lienid. Az utóbbi kettőről annyit tudunk, hogy békés, a többi királya pedig kapzsi és gonosz.
Az írónő rögtön belevág közepébe, egy mentőakcióba csöppenünk bele. Lienid királyának apját mentik ki Murgon király kazamatájából. Senki se tudja, hogy miért rabolták el, mikor senkinek se tudna ártani. Az udvarban találkozik Katsa egy másik garabonccal, akivel később barátok lesznek, majd ahogy az lenni szokott, egymásba szeretnek, de ezt is csak mi tudjuk, ők még nem. Nem lett nyálas szerelmi szál benne szerencsére. A gyors indítás után szépen elmagyaráz mindent.
A titok, hogy ki és miért raboltatta el Teafű herceget. Igen, nagyon hülye nevek vannak benne: Pongor, Randa, Birigy stb.
Szóval Katsa és Pongor útnak indul, miután kiderült a fiú különös képessége...
Katsa erős, bátor, talpraesett, kevés barátja van, mert nehezen nyílik meg és az emberek félnek tőle. Szeretem az ilyen női karaktereket. De egy valami: igaz, hogy belenevelték, hogy teljesítse a király parancsait és tisztelje őt, de akkor is, ha ő maga se érti, hogy miért csinálja ezt, és gyűlöli Randát, akkor miért nem ölte már meg (na jó, a barátai miatt) vagy hagyta ott??? Az egyik legkidolgozottabb karakter, szépen láthatjuk a fejlődését. Az ő és Pongor kapcsolatában Katsa az erősebb, de így is nagyon aranyosak, szépen lassan haladnak és Pongor is tudja, tiszteli a lányt.
A többi szereplő közül Raffint szerettem meg, de gondolom sokan mások is :) Nagyon aranyos, Katsa unokatestvére. Folyton kísérletezik, gyógyszereket talál föl, mégha kék is lesz tőle a haja :D Tetszett a köztük lévő kapcsolat.
A főgonosz (nevet nem mondok :D) nem lett nagyon kidolgozva, ezt jobban is meg lehetett volna oldani.
Sokat utaznak benne a szereplők, bejárják szinte az összes országot lóháton, ami különösen tetszik :)
Szóval összességében nagyon tetszett, a tájleírásokat is szerettem, csak a szereplőket jobban ki lehetett volna dolgozni.
A vége nem lett rózsaszínfelhő, inkább keserédes, de ez így van rendjén.
Nem lett belőle trilógia, aminek örülök, merthát aminek nem szükséges, annak minek kerítsünk nagy feneket?:) Van még 2 további kötet, de azok másról szólnak: Zsarátról és Keserédesről.
2016. június 22., szerda
2016. június 16., csütörtök
Olvassunk testvérekről! ~~Anikó
Sziasztok!
Az utóbbi időben nem nagyon tudtam olvasni sok elfoglaltság miatt, és hát vissza kellett szokni ahhoz, hogy már nem rohanok össze-vissza és van időm olvasni.
Nemrég ololvastam könyveket többek közt Cassandra Clare-től, Marie-Aude Murailtől és Jandy Nelsontól is.
Jöjjön Marie-Aude Murailtől az Oh, boy!
Ezt a könyvet még februárban szereztem meg a helyi könyvtárból, előtte is ismertem, de még nem jutottam el oda hogy el is olvassam. Csak úgy lekaptam a polcról, mondván tuti jó könyv, és nem is kellett benne csalódnom.
A történet főszereplői 3 árván maradt testvér: Siméon, Morgane és Venise. Siméon 14 éves, koraérett és már az érettségire készül. Morgane 8 éves lány, bátyjához hasonlóan rendkívül okos. Venise 5 éves kislány, olyan, akit mindenki szeret; szőke hajú, kék szemű, bájos. A történet ott kezdődik, hogy a Morlevent gyerekeket -akik mellesleg nagyon ragaszkodnak egymáshoz- nevelőszülőkhöz kell adni. Lesz is két jelölt, viszont nem épp idilli a kapcsolatuk- mert egyébként ismerik egymást. Ezután folytatódnak a tárgyalások a gyerekek ügyében, több-kevesebb nehezítő tényezővel.
Innen kezdődik a spoiler. A két gyámjelölt Josiane és Barthélemy. A gyerekek apjának volt egy előző házassága, ahol örökbe fogadta Josiane-t, és megszületett Bart is. Tehát a 3 testvérnek ők a féltestvérei. A két féltestvér nincs valami jó kapcsolatban, Bart úgy gondolja, hogy mindig a nővérének van igaza- mint egy durcás gyerek- Josiane pedig nemi irányultsága miatt ítéli el Bartot, ezzel befolyásolva a bírót is. A történet folytatódik, a két felnőtt rivalizál a gyerekek sorsán, kialakul Siméon betegsége is ami szintén megnehezíti a körülményeket.
Úgy gondolom, hogy nagyon jó kis könyv, szerethető szereplőkkel. Megjelenik benne a gyerekek összetartó ereje a közös célért, és nem mellesleg az elnyomás is, mivel a gyerekek döntéseivel szemben nem voltak szerintem toleránsak és nem vették azokat figyelembe, másrészt a nemi irányultsággal kapcsolatos előítélet is megjelent a műben.
Ajánlom nagyjából mindenkinek :)
Egy pár idézet:
Az utóbbi időben nem nagyon tudtam olvasni sok elfoglaltság miatt, és hát vissza kellett szokni ahhoz, hogy már nem rohanok össze-vissza és van időm olvasni.
Nemrég ololvastam könyveket többek közt Cassandra Clare-től, Marie-Aude Murailtől és Jandy Nelsontól is.
Jöjjön Marie-Aude Murailtől az Oh, boy!
Ezt a könyvet még februárban szereztem meg a helyi könyvtárból, előtte is ismertem, de még nem jutottam el oda hogy el is olvassam. Csak úgy lekaptam a polcról, mondván tuti jó könyv, és nem is kellett benne csalódnom.
A történet főszereplői 3 árván maradt testvér: Siméon, Morgane és Venise. Siméon 14 éves, koraérett és már az érettségire készül. Morgane 8 éves lány, bátyjához hasonlóan rendkívül okos. Venise 5 éves kislány, olyan, akit mindenki szeret; szőke hajú, kék szemű, bájos. A történet ott kezdődik, hogy a Morlevent gyerekeket -akik mellesleg nagyon ragaszkodnak egymáshoz- nevelőszülőkhöz kell adni. Lesz is két jelölt, viszont nem épp idilli a kapcsolatuk- mert egyébként ismerik egymást. Ezután folytatódnak a tárgyalások a gyerekek ügyében, több-kevesebb nehezítő tényezővel.
Innen kezdődik a spoiler. A két gyámjelölt Josiane és Barthélemy. A gyerekek apjának volt egy előző házassága, ahol örökbe fogadta Josiane-t, és megszületett Bart is. Tehát a 3 testvérnek ők a féltestvérei. A két féltestvér nincs valami jó kapcsolatban, Bart úgy gondolja, hogy mindig a nővérének van igaza- mint egy durcás gyerek- Josiane pedig nemi irányultsága miatt ítéli el Bartot, ezzel befolyásolva a bírót is. A történet folytatódik, a két felnőtt rivalizál a gyerekek sorsán, kialakul Siméon betegsége is ami szintén megnehezíti a körülményeket.
Úgy gondolom, hogy nagyon jó kis könyv, szerethető szereplőkkel. Megjelenik benne a gyerekek összetartó ereje a közös célért, és nem mellesleg az elnyomás is, mivel a gyerekek döntéseivel szemben nem voltak szerintem toleránsak és nem vették azokat figyelembe, másrészt a nemi irányultsággal kapcsolatos előítélet is megjelent a műben.
Ajánlom nagyjából mindenkinek :)
Egy pár idézet:
– Neked üldözési mániád van, öregem – passzolta le Siméon. Bart azonban nem hallgatott rá. – Buzi vagyok. Ez születési rendellenesség. Kit zavarok? – Engem – mondta Siméon. – Nem látod, hogy tanulok?
***
– Pow-wow – rendelkezett.
A három gyerek egy pillanat múlva már törökülésben kuporgott a szőnyegen, takaróval a vállán.
– Mi az, mit csináltok? – érdeklődött Bart.
Morgane elmagyarázta:
– Így szoktunk döntést hozni.
– Király – bólintott Bart. – Én is csatlakozhatok?
– Igen – mondta Siméon. – De a hülyék csak utoljára szólhatnak.
***
– Figyusz, tizennégy éves vagy. Én húszévesen érettségiztem. Bőven ráérsz még.
– Nem akarok a lelkedbe gázolni, Bart, de nem te vagy a példaképem.
2016. június 13., hétfő
Ricky Yancey: Az 5. hullám
Sziasztok!
Nagy felhajtás volt Az ötödik hullám körül, film is készült belőle, szerencsére ez már lecsengett, én pedig most jutottam el az elolvasásáig. Már a második részét is kivégeztem, jelenleg a harmadikkal próbálkozok, ami angolul van még csak.
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
SPOILERT tartalmazhat.
A történet: Jönnek az űrlények, 4 hullámon keresztül elpusztítják az emberiség 99%-át, de a megmaradt emberek a legerősebbek és nem adják fel.
Itt is adott egy bátor hősnő, aki megtanulta, hogy ne bízzon senkiben, aki egyik szerettéért harcol és közben szerelmes lesz az ellenségbe, aki itt egy földönkívüli- Némító. Szerencsére nem nyálas romantikus könyvbe megy át, Cassie elég sajátosan fejezi ki érzelmeit, amikben nem is biztos nagyon sokáig.
Cassiopeia anyja a 3. hullámban halt meg, apját megölték, öccsét elvitték, hogy katona legyen, aki embereket öl, abban a hitben, hogy azok Némítók. Közben ugyebár találkozik Evannal, aki miután meglőtte, elviszi magához és megmenti. Eddig nagyon tetszett az egész. De könyörgöm, hogy szerethetünk bele valaki olyanba, akit alig 2-3 hete ismerünk? És gyanús? És tudjuk, hogy ellenség, és közben irritál, és bunkó módon viselkedünk vele és csak a testét csodáljuk egyfolytában? Evan pedig a másik. Abba szeret bele, akit meg kéne ölnie- ez még nem is lenne baj- csakhogy akkor szeret belé, amikor MEGLÁTJA. Még nem ismeri és a csaj barom módjára viselkedik vele, mikor megmentette. De nembaj, úgy kell ránézni és viselkedni vele, mint egy öleb.
A másik, ami nem tetszett, hogy enyhe A Burok beütése volt, amíg olvastam mindig eszembe jutott. Ettől függetlenül tetszett a könyv.
Könnyen olvasható, jó stílusú, amiből a 2. könyv veszt egy kicsit, ott néha nehezen fogtam fel először, hogy mi van, mit akarnak.
Szereplők:
Cassie nagyon bátor, elhivatott és kemény, de Evantől nagyon meglágyul, még ha nem is fejezi ki.
Evanről már mindent elmondtam kb, nem nagyon jött be a karaktere.
Ellenben Ben, alias Zombi, sokkal jobban megtetszett. Igaz, eléggé elesett itt-ott, és nem olyan magabiztos az elején, de ezt behozza.
Adut is megszerettem, igaz az első könyvből nem sokat tudunk meg róla. (SPOILER a 2, könyvre: nagyon tetszik az eredeti neve, és hogy ő is kap majd saját nézőpontot, nameg, hogy mi lesz vele.)
Örültem, hogy Sammy is kapott nézőpontot, kellett, hogy lássuk, hogyan jut be a táborba.
A mellékszereplők közül nagyon nem volt olyan, aki szívemhez nőtt volna, dehát nem minden könyveben talál az ember ilyet.
Voschról szerintem nem kell mondani semmit, aki olvasta az tudja, aki meg nem, annak annyi, hogy ő a "főgonosz".
Szeretem a váltott nézőpontú, E/1-es könyveket, bár az elején nagyon zavaró volt, hogy nem volt feltüntetve, hogy kinek a fejében járunk és az E/1 mellé E/3 is társult, de ezt megszoktam egy idő után.
Tetszenek ezek a különleges nevek, mint itt. Cassie teljes neve Cassiopeia, mint a csillagkép.
A vége erős függővég, hisz nem tudhatjuk, hogy jóra vagy rosszul fordul-e sorsuk és mi lesz Evannel, bár higgyétek el, a 2. rész vége is ilyen...
A hulámok: az egyik kedvencem ez a megoldás volt, ami nagyon egyedi - legalábbis én még nem olvastam hasonlót.
1. hullám: lekapcsolják az áromat. Semmi elektromos nem működik: mobilok, autók, Tv, elektronikai eszközök, de még a repülőgépek sem. Itt még nem hal meg sok ember.
2. hullám: főként a víz mellett élőket érinti, ugyanis hatalmas cunamik mossák el a városokat, rengeteg ember halálát okozva. De mégsem ez a legrosszabb.
3. hullám: sokféle képpen hívják a vírust, amit a madarak terjesztenek: a lényeg, hogy az ember lázas lesz, köhög, vért köp, vér folyik mindenhonnan belőle, majd már nincs tudatánál és meghal. Itt haltak meg a legtöbben, de voltak, akik elkapták, majd kigyógyultak (mint Zombi) és olyanok is, akik immunisak rá. Mindez mellett, még sok fosztogató, gyilkoló banda is volt, de Azok (az űrlények) még mindig nem nyilatkoztak, csak a hullámok formájában.
4. hullám: a Némítók. Emberi testben (a könyvből kiderül, hogyan) vadásznak az emberekre, akik már senkiben sem bízhatnak.
(5. hullám: maguk az emberek. A gyerekhadsereg.)
Összegezve, nekem tetszett a könyv, a kedvencem nem lett, de elment egy trilógiának, örülök, hogy elolvastam.
Nagy felhajtás volt Az ötödik hullám körül, film is készült belőle, szerencsére ez már lecsengett, én pedig most jutottam el az elolvasásáig. Már a második részét is kivégeztem, jelenleg a harmadikkal próbálkozok, ami angolul van még csak.
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
SPOILERT tartalmazhat.
A történet: Jönnek az űrlények, 4 hullámon keresztül elpusztítják az emberiség 99%-át, de a megmaradt emberek a legerősebbek és nem adják fel.
Itt is adott egy bátor hősnő, aki megtanulta, hogy ne bízzon senkiben, aki egyik szerettéért harcol és közben szerelmes lesz az ellenségbe, aki itt egy földönkívüli- Némító. Szerencsére nem nyálas romantikus könyvbe megy át, Cassie elég sajátosan fejezi ki érzelmeit, amikben nem is biztos nagyon sokáig.
Cassiopeia anyja a 3. hullámban halt meg, apját megölték, öccsét elvitték, hogy katona legyen, aki embereket öl, abban a hitben, hogy azok Némítók. Közben ugyebár találkozik Evannal, aki miután meglőtte, elviszi magához és megmenti. Eddig nagyon tetszett az egész. De könyörgöm, hogy szerethetünk bele valaki olyanba, akit alig 2-3 hete ismerünk? És gyanús? És tudjuk, hogy ellenség, és közben irritál, és bunkó módon viselkedünk vele és csak a testét csodáljuk egyfolytában? Evan pedig a másik. Abba szeret bele, akit meg kéne ölnie- ez még nem is lenne baj- csakhogy akkor szeret belé, amikor MEGLÁTJA. Még nem ismeri és a csaj barom módjára viselkedik vele, mikor megmentette. De nembaj, úgy kell ránézni és viselkedni vele, mint egy öleb.
A másik, ami nem tetszett, hogy enyhe A Burok beütése volt, amíg olvastam mindig eszembe jutott. Ettől függetlenül tetszett a könyv.
Könnyen olvasható, jó stílusú, amiből a 2. könyv veszt egy kicsit, ott néha nehezen fogtam fel először, hogy mi van, mit akarnak.
Szereplők:
Cassie nagyon bátor, elhivatott és kemény, de Evantől nagyon meglágyul, még ha nem is fejezi ki.
Evanről már mindent elmondtam kb, nem nagyon jött be a karaktere.
Ellenben Ben, alias Zombi, sokkal jobban megtetszett. Igaz, eléggé elesett itt-ott, és nem olyan magabiztos az elején, de ezt behozza.
Adut is megszerettem, igaz az első könyvből nem sokat tudunk meg róla. (SPOILER a 2, könyvre: nagyon tetszik az eredeti neve, és hogy ő is kap majd saját nézőpontot, nameg, hogy mi lesz vele.)
Örültem, hogy Sammy is kapott nézőpontot, kellett, hogy lássuk, hogyan jut be a táborba.
A mellékszereplők közül nagyon nem volt olyan, aki szívemhez nőtt volna, dehát nem minden könyveben talál az ember ilyet.
Voschról szerintem nem kell mondani semmit, aki olvasta az tudja, aki meg nem, annak annyi, hogy ő a "főgonosz".
Szeretem a váltott nézőpontú, E/1-es könyveket, bár az elején nagyon zavaró volt, hogy nem volt feltüntetve, hogy kinek a fejében járunk és az E/1 mellé E/3 is társult, de ezt megszoktam egy idő után.
Tetszenek ezek a különleges nevek, mint itt. Cassie teljes neve Cassiopeia, mint a csillagkép.
A vége erős függővég, hisz nem tudhatjuk, hogy jóra vagy rosszul fordul-e sorsuk és mi lesz Evannel, bár higgyétek el, a 2. rész vége is ilyen...
A hulámok: az egyik kedvencem ez a megoldás volt, ami nagyon egyedi - legalábbis én még nem olvastam hasonlót.
1. hullám: lekapcsolják az áromat. Semmi elektromos nem működik: mobilok, autók, Tv, elektronikai eszközök, de még a repülőgépek sem. Itt még nem hal meg sok ember.
2. hullám: főként a víz mellett élőket érinti, ugyanis hatalmas cunamik mossák el a városokat, rengeteg ember halálát okozva. De mégsem ez a legrosszabb.
3. hullám: sokféle képpen hívják a vírust, amit a madarak terjesztenek: a lényeg, hogy az ember lázas lesz, köhög, vért köp, vér folyik mindenhonnan belőle, majd már nincs tudatánál és meghal. Itt haltak meg a legtöbben, de voltak, akik elkapták, majd kigyógyultak (mint Zombi) és olyanok is, akik immunisak rá. Mindez mellett, még sok fosztogató, gyilkoló banda is volt, de Azok (az űrlények) még mindig nem nyilatkoztak, csak a hullámok formájában.
4. hullám: a Némítók. Emberi testben (a könyvből kiderül, hogyan) vadásznak az emberekre, akik már senkiben sem bízhatnak.
(5. hullám: maguk az emberek. A gyerekhadsereg.)
Összegezve, nekem tetszett a könyv, a kedvencem nem lett, de elment egy trilógiának, örülök, hogy elolvastam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


